© alfons jestl

Alfons Jestl

Übersetzung ins Ungarische

 

 

 

 

Alfons Jestl
Az Apokrif egy osztrák költő és pap olvasatában
"Ezért tanultam járni"
Apokrif-konferencia - Szombathely-Bozsok-Velem
2008. április 18-19.

Start
Lyrik
Die Fee im Kirschbaum
Die Sandalen des Mose
Der nackte Kaiser
Den Wasserkrug zerschlagenen tragen
Zwischen Liebe und Liebe gespalten
Mein Rahmen fällt in die Hoffnung
Übersetzung ins Ungarische
Übersetzung ins Slowakische
Besprechungen
Theologie Kunst Literatur
Vita
Kontakt

Vizes korsó

a tarlón
a tehenek mellett
szaladtam 

igá-ba -fogva
húzták
az ekét

nagyapa
belenyomta
barázdákat húzva
a földbe

ne tegyétek
tetememet
soha
egy sírba
egy kriptába

égessetek el
szórjatok engem

hamuként
az eke-barázdák közé

                       élni

gyermek-kezeim
emelték erő-remegve
a vizeskancsót

izzadság-szomj-oltva

szívtam a számmal
öntöttem a vizet
a mellemre

            (fordította: Nemes Gáspár)

 

Katekizmus

a plébános majdnem
elütött

hosszú évek óta
már a föld alatt fekszik

az első kocsit
vezette a faluban
pap-feketét
ahogy illik

a napot az én
gyermek-lelkemben
nem akartátok, nem volt szabad látnotok

átmásztam kerítéseken
és nyáron sárgabarackot
ősszel a szomszéd almáját
loptam

meggyóntam
a tiltott-fáról
cseresznyét csámcsogtam

kínoztátok magatokat
engem neveltetek
vertetek
elhajlítottatok
a TI gyerekkori sebeitekből
egy jó kis katekizmust
csináltatok

            (fordította: Nemes Gáspár)

  

Egy álorcám

álarc felöltelek
felöltesz engem álarc

mint fenyő
amely a köves
földből kicsavarodva
növekedik a levegőbe
a napba
az éjszakába
csillagba-holdba-fénybe a csalogatóba

sűrűn sűrűbben még sűrűbben
bennem vagy a ben-
nem emlékező
gabonamezőkben

cipelnem kellett a vizeskorsót
és raknom a kévét
kis gyermek-szúnyog-könnyűségemmel
a nehéz ekét és a boronát
ünnepélyesen kortyolni aztán a borból
hörpinteni a tiltottból
a kaszával
elvágtam a kezem

az öregeket hallgattam
legtöbbjük már nem él
s csak azt mondod
nekem álarc
ez virágzik bennem
semmi sincs veszve

            (fordította: Bokányi Péter) 

 
 
nach oben