Ungarisch - Alfons Jestl Lyrik

Direkt zum Seiteninhalt

Hauptmenü:

Übersetzungen

Katekizmus

a plébános majdnem
elütött

hosszú évek óta
már a föld alatt fekszik

az első kocsit
vezette a faluban
pap-feketét
ahogy illik

a napot az én
gyermek-lelkemben
nem akartátok, nem volt szabad látnotok

átmásztam kerítéseken
és nyáron sárgabarackot
ősszel a szomszéd almáját
loptam

meggyóntam
a tiltott-fáról
cseresznyét csámcsogtam

kínoztátok magatokat
engem neveltetek
vertetek
elhajlítottatok
a TI gyerekkori sebeitekből
egy jó kis katekizmust
csináltatok

           (fordította: Nemes Gáspár)

Vizes korsó

a tarlón
a tehenek mellett
szaladtam

igá-ba -fogva
húzták
az ekét

nagyapa
belenyomta
barázdákat húzva
a földbe

ne tegyétek
tetememet
soha
egy sírba
egy kriptába

égessetek el
szórjatok engem

hamuként
az eke-barázdák közé

                      élni

gyermek-kezeim
emelték erő-remegve
a vizeskancsót

izzadság-szomj-oltva

szívtam a számmal
öntöttem a vizet
a mellemre

           (fordította: Nemes Gáspár)

Egy álorcám

álarc felöltelek
felöltesz engem álarc

mint fenyő
amely a köves
földből kicsavarodva
növekedik a levegőbe
a napba
az éjszakába
csillagba-holdba-fénybe a csalogatóba

sűrűn sűrűbben még sűrűbben
bennem vagy a ben-
nem emlékező
gabonamezőkben

cipelnem kellett a vizeskorsót
és raknom a kévét
kis gyermek-szúnyog-könnyűségemmel
a nehéz ekét és a boronát
ünnepélyesen kortyolni aztán a borból
hörpinteni a tiltottból
a kaszával
elvágtam a kezem

az öregeket hallgattam
legtöbbjük már nem él
s csak azt mondod
nekem álarc
ez virágzik bennem
semmi sincs veszve

           (fordította: Bokányi Péter)

 
 
Zurück zum Seiteninhalt | Zurück zum Hauptmenü